Állok a zuhany alatt,jön rám a víz,hírtelen megszédülök,hányinger,homályos látás és összeesem.Felállok és érzem,megint le kell ülnöm..  Nem ez valójában nem a tegnapi rémálmom,ez ma reggel történt meg,ismét.Ezelőtt egy héttel,amikor anyuval felcsiszoltuk a parkettát és kifestettük a szobát csináltunk kisebb munkákat is,például megragasztottuk a papasan fotelom ( http://lostonthestreet.files.wordpress.com/2009/02/papasan.jpg ) alját,aminek az aljára csavarosan van felszerelve a fa.Miközben újratöltöttük a ragasztópisztolyt,rácsöppent a kezemre a forró olvadt müanyag.Sikítani tudtam volna fájdalmamban.Azóta is itt van a kezemen a helye.

Égési sérülésem még csak egyszer volt - bár ahogy nézzük,mert egy nap kettő - a motorra fel,és motorról le a kipufogócsőhöz értem hozzá,a mai napig látom a nyomát,és nem is vettem észre csak a kompon,amikor a szél csípni kezdte.Ez az égési sérülés akkor keletkezett,amikor életem egyik legnagyobb változása történt.Teljesen egymásba szerettünk Vele,Vele,akit a mai napig szeretek,mit a seb,ami akkor keletkezett és a mai napig ott van.Néha plátói szerelem az egész,néha kicsit valós.Néha azt kérem,bárcsak velem lenne,néha elgondolkodom az ellenkezőjén - de hiszen ennek már három éve - ,néha váltakozik ez a két érzés.De mégis életem legnagyobb változása előtt történt,hiszen addig más voltam,azóta senkivel sem vagyok képes három hétnél tovább maradni,mert kikészítem,taszítom őket és mindig Őt hozom fel példának magamban,h jobb volt,mindig rá vágyom rosszabb pillanataimban,holott például Ádámot is szerettem,talán még most is kicsit,de mégsem tudom kielégíteni az ő vágyait is.És ha az a kérdés:lehet e két embert egyszerre szeretni,hát bizton állíthatom,h LEHET!!Rajta kívül Ádám az egyetlen akivel el tudtam volna képzelni magamat,Ádámot nagyon szerettem,nagyon ragasztkodtam hozzá,de mindketten nagy szerelmeinket akartuk egymás által elfelejteni,sajnos semelyikünknek nem sikerült.Mostanában meglehetősen furcsán viselkedik:bámul - nem,nem csak néz,konkrétan bámul,akárki előtt,teljesen mindegy ki van még ott - ;folyton ércelődik,csipkelődik velem;velem megy suliba,ha teheti és mindig felhívja magára a figyelmemet;azonkívül - bár ez Ádámos dolog - mindig mosolyog - és gondolom van még pár dolog.Ha van valami,nem értem viszont,h miért nem kérdez rá!?Vagy valami!?

De térjünk vissza a kezdethez.Az égés,szóval akkor történt.Az ájulás közeli élmény,háromszor történt meg.Már ismeretem az élményt.Először életem első párját "tudhattam magaménak",amikor ez megtörtént,egy nagy változás az életemben.A következő akkor történt,amikor Vele voltam és egy még nagyobb változás történt,amit ugye megspékeltünk ezzel az égéssel.Majd harmadjára most és égés is volt,de még nem tudom mire véljem ezt,milyen nagy változás lesz,ami ilyen hatással lesz az életemre!?Ami majd jó is lesz nekem,élvezni is fogom.

Annyira jó lenne ha valah tényleg be tudnék keveredni a filmszakmába.Akármilyen ágon.Vagy az újságírással kötődni hozzá.Jó volna bejutni az ELTE-re vagy valami hasonló felsőfokú intélzménybe bölcsészetet,tömegkömmunikációt és médiát tanulni.És sikeresen elvégezni.

A suli teljesen leszív.Látom,h menniyre nem érdekli a többieket a tanulás és engem mennyire motivál,ha jó jegyet kapok,őket meg mennyire nem érdekli.Vagy lehet érdekli őket,de egyszerűen annyira elszoktak a tanulástól,h inkább azt választják,mint a jó érzést,h tunak.Na mindegy,remélem nem az én dolgom.Addig amíg ezek az emberek nem kapnak munkát,mert akkor már az én gondolm lesz.