Nosztalgiázom. És igen, lehet hülye vagyok, de ha ő mondaná visszamennék.

Lehet nem vagyok normális, de miért ne. Hallgatom ezt a szép muzsikát, és valamiért őt képzelem a zongora mögé. Szépen játszik, szép az arca, a keze jár, kisimult, örömteli, mégis valahol fájdalom látszik.

Mindig, ha őt látom, tudom, h örül, de valami mégsem jó, valami fájdalom mindig van. És nem tudom, h ez vajon a való életben is így van e, de én ezt látom.

Szeretném boldoggá varázsolni, látni, h örül, h én örülök. Aj, hova gondolok már megint. Nekem mindig egy férfi elvesztése miatt kell ostoroznom a saját életem? Férfi.. cehh.. fiú. Ezek még csak fiúk, nem férfiak. Talán itt a probléma. Bár gyanítom, ott sem lenne nagyobb sikerem.

Elegem van a magányból. Én tényleg megpróbálom megszokni, próbálok leereszteni, de ha egyszer mindig rám akaszkodik egy újabb "hiba lehetőség". És aki magányos, hülye, ha nem kap utána két kézzel, ahelyett, h önuralma lenne, és folyton magának parancsol.

Ma parfümöket nézegettünk. Reggel "Vanity Fair" videót lestem Emma Watson fotózásáról. Akkor is leszedtem egy zenét, olyan skót beütésűt. Amit most hallgatok, az komolyzene, szép zongora szám.

A mai nap teljesen belevetettem magamat az elképzelésekbe, igyekeztem határok nélkül gondolkodni. Miki szerencsére eddig nem volt benne. Most nem is értem, hiszen olyan keveset gondolok rá és amikor beszéltünk is, akkor még kevesebbet, most meg annyira hiányzik, h széthasad a szívem.

Burberry rajongó leszek Luis Vuitton mellett.

Már kinéztem két parfümöt, amit mindenképpen meg szeretnék venni. Az egyik a Burberry Londonja, a másik a Mexx Black nevezetűje. Ééééés, forradalmi előrehaladás, h megszereztem annak az illatnak a nevét, amitől egyszerűen a fellegekbe szállok. Na jó, csak a márkáját, de ha van itthon szaküzletük, akkor már meg tudom szaglászni.

Ez a saru mánia nem is olyan butaság. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Bár, aki nem tud teljesen lapos talpú cipőben kóricálni, annak inkább valami magasabb változatot tudok felkínálni lehetőségképpen, de meglehetősen kényelmes viselet (számomra legalábbis).

Még mindig nem tudni, mikor lesz a kisérettségi szóbeli része. Egyre többet gondolok rá, h ha nem lett volna a nulladik, akkor most leérettségiznék és nem kéne semmivel sem foglalkozni, csak a jövőmmel. Ennyi épp elég volt az osztályból, meg a közösségből, az iskolából, a tanárokból.

Most az a kép ugrott be, h a karjaiban aludhatnék este. Ez valami mennyei gondolat volt. Nem is tudom honnan jött. Ha ezek a gondolatok enyhítenék a fájdalmamat még jó is lenne, de sajnos még csak ez sem.

Kéne egy karóra, komolyan én ilyen régimódi vagyok, vagy nem tudom, de néha egyszerűbb lenne a karomra nézni, mint kotorászni erre-arra, és mire megtalálod a keresett "időnéző" tárgyat, elkéstél, de legalábbis öt perccel későbbet fog mutatni, mint amikor elkezdted keresni.

Ez a diákmunkás dolog elég érdekes volt, nem lenne jó, ha kivágnának.

Egyre többet dolgozom és már érdekel is a dolog. A filmes ismerősnek is visszaírok már holnap, lehet tud valami munkát nyárra. Jó volna.

Ez az utóbbi egy hét, ha a munkával kapcsolatos szart leszámítom, nagyon jó volt, kész kikapcsolódás. Ha nem kell suliba menni, hanem csinálhatok olyan dolgokat, amik érdekelnek és elmehetek dolgozni, és ha csak három órán keresztül kell esszét írnom vagy matek dogát írnom és utána mehetek Isten hírével, az már tökéletes nekem.

Ha tudnék annyit tanulni, inkább letenném az érettségim előrehozottban októberben. Nem érdekelne semmi, csak szabaduljak. De hát, akkor már nincs iskolalátogatási, nincs diákszövetkezet, ami azt vonja maga után, h rendes munkába kéne állni, de az csöbörből-vödörbe lenne. Bár a Stradivarius-ban szívesen dolgoznék, asszem meg is halnék közben. :D

Ha nem lenne bennem ennyi művészi hajlam, ügyvéd lennék. De sajnos túl sok, úgyh egyre inkább húzódom a divat, a film és a fotózás irányába. Divat -> fotó = divatfotó. Jó vagyok nem? :D Megtaláltam az álomhivatást. Sőt még keverhetem is azzal, h filmben szereplő emberkék divatfotóját csinálom. Naaaa? Nem mi? Szerintem sem. De még ki tudja. Aztán lehet, h "ceruzakóstoló" leszek vagy "málnaaprító".

Ja és gyűjtenem kell egy hangfalra is, mert anyám rám ijesztett (reggeli eszeveszett dörömbölés a redőnyön), ezzel egyenesen arányosan nőtt annak az esélye, h kipattanok az ágyból és keresztülesem a hangfal zsinórján, és láss csodát, így is lett. Szóval most teljesen le van amortizálva a hangfal. Tehát most egy mélynyomós akármire gyűjtök.

Találkoztam Gabival, már annyira hiányzott. Nyáron megyünk Billy Talent koncertre, ha minden igaz. Hazaviszem szuvenírnek (B. T. –et).